«Pszichoterápia» elemei
Social dreaming
Együttes álomfejtés a szervezeti és társadalmi tudattalan feltárására
W. Gordon Lawrence
Social dreaming – bizarr ötlet, hiszen csak egyes emberek álmodnak, és álmaikkal pszichoanalízisben „dolgoznak”. A social dreaming azonban más kiindulópontot választ, mely szerint szimultán módon is álmodhatunk. A figyelem itt az álomra, s nem az álmodóra helyeződik, a kulturális közegre, s nem az álmodó pszichopatológiájára; társadalom – s nem ego – központú. A social dreaming-et évezredek óta gyakorolják; most csak egy módszert kínálunk ehhez, s hogy megértsük az álmokat, az álmodást a világban, melyben élünk.
Delfi örökösei
Önismereti csoportok – elmélet, módszer, gyakorlat
Rudas János
Végre megjelent a hetedik kiadás! Ami – néhány kisebb javítástól eltekintve – azonos az öt évvel ezelőtt kikerült ötödik, átdolgozott kiadás szövegével. (Közben a hatodik kiadás is elfogyott.) A Delfi örökösei első kiadása 17 évvel ezelőtt jelent meg. Azóta öt újabb kiadás és több utánnyomás került az olvasók kezébe. (Valóban az ő kezükbe, mert a könyvesboltok polcain csak átmenetileg tartózkodtak.) Nem véletlenül!
Figyelem és értelmezés
Wilfried R. Bion
„Amit ezzel a könyvvel kapcsolatban mondok, az a pszicho-analitikus ülésre is érvényes; határozottan az a benyomásom, hogy a pszicho-analitikus tapasztalatról azt tartják, hogy maradandó hatása van, vagy azt célozzák vele, hogy ilyen hatása legyen. Ettől a könyvtől eltérően az ülés lehetőséget teremt nekem és másoknak arra, hogy felhívja a figyelmet azokra az aktuális jelenségekre, melyekre − úgy gondolom − az analizáltnak ügyelnie kell, ez pedig felerősítheti annak hatását, amit átadni törekszem. Ehhez hasonló előnye van meglátásom szerint a csoportok pszicho-analitikus megközelítésének; talán remélhetjük, hogy a művészi képesség bár hasznos, mégsem lényeges tulajdonság a pszicho-analitikus számára. Valójában hátrányos is lehet, amennyiben a művészi képesség által képessé válhat arra, hogy − amint attól Platón is félt − az igazságnak egyfajta pótlékát nyújtsa.”
Hibáinkból tanulunk
Pszichoanalízis, pszichoterápia dogmákon innen, dogmákon túl
Patrick Casement
A könyv néhány, a pszichoanalízishez elidegeníthetetlenül hozzátartozó problémát vizsgál. Főleg azt az állítást, miszerint a pszichoanalitikus jobban ismeri a pácienst, mint a beteg maga, ami elvakíthatja és megakadályozza abban, hogy felismerje ha hibázik. Patrick Casement a szupervízió és a belső szupervízió folyamatát vizsgálja, ami abban segíthet a gyakorló pszichoterapeutának, hogy tudatosabban bírja követni a páciens élményét a terápiás találkozás során. Különös figyelmet fordít az analitikus által elkövetett hibákra, a tudattalan cselekvéses kiélésre. Casement amellett érvel, hogy a terápiás munkánkban inkább nyitottak legyünk, mint dogmatikusak. Érvelését számos esettanulmánnyal támasztja alá, és figyelembe veszi a pszichoanalízis elmúlt száz évének tapasztalatát.
A konfliktus-feldolgozás neurotikus módjai
Pszichoanalitikus neurózistan klasszikus és új megközelítésben
Stavros Mentzos
Stavros Mentzos, született 1930-ban Athénben, pszichiáter és pszichoanalitikus. 1971–95-ig a frankfurti egyetem klinikájának pszichoterápiás és pszichoszomatikus részlegét vezette.
A pszichoanalízis változóban van. Ez a könyv úgy értendő, mint egyfajta kísérlet, amely mindamellett, hogy az elmélet és gyakorlat pillanatfelvételét nyújtja, a szakemberek számára hozzászólás is kíván lenni a vitás kérdésekhez, a laikusok számára pedig bevezetés napjaink pszichoanalízisébe.
